Lakásunkat minden esetben és minden időben tanácsos zárva tartani, még akkor is, ha otthon tartózkodunk. Amikor pedig nem vagyunk ott, a bejárati ajtóra és annak zárjaira bízzuk otthonunk védelmét. Nagyon nem mindegy tehát, hogy mi is van az ajtóban, vagy a későbbiek folyamán mit választunk.
Tolvajok és betörők mindig is voltak, mindig is lesznek. Az persze nem minden esetben igaz, hogy a betöréses behatolásokat meg lehet akadályozni, de a betörők dolgát nagymértékben meg lehet nehezíteni, amikor egyszerűbb a szomszéd ajtaját célpontnak venni. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk a lehetőségeket.
Zárszerkezetek
Attól függően, hogy az ajtólapba beépített, vagy annak belső felére utólag felszerelt zárszerkezetről van szó, megkülönböztethetünk bevéső és rászegező zárakat. Ezeket egyébként azonosíthatjuk főzárként (a kilincs alatti zár általában) vagy kiegészítő zárként (pl. hevederzárak, pumpás biztonsági rászegző zárak).
Elméletileg fontos kérdés lehet(ne), hogy hány pontos a zárszerkezetünk, ami azt jelenti, hogy bezárás után mennyi zárási ponton reteszelődik az ajtónk legalább 18 mm mélységben. Gyakorlatilag azonban a záródási pontok csak akkor számítanak a biztonság szempontjából, ha egyrészt az ajtó anyaga erős, másrészt a zárszerkezet masszív. Ellenkező esetben nem sokat érnek. (Hiába pl. a 12 pontos záródás, ha a zárbetét gyenge és a szerkezet egy perc alatt visszanyitható.)
A zárási irányok száma viszont ennél szigorúbb követelményt elégít ki. A három irányba záródó szerkezetek általában előrefele, felfele és lefele történő záródást biztosítanak. A három ponton történő záródásnál 3 helyen történik a záródás, a legtöbbször előrefele. A zsanér felőli védelem kicsit túlzó, lehetetlen egy zárt bejárati ajtót a zsanéroknál leemelni, nem is próbálkozik vele soha senki.
A főzár működését többnyire valamilyen hengerzárbetéttel (cilinderbetét) oldják meg. Erre már mindenképpen érdemes odafigyelni, legfőképpen a minőséget érdemes előtérbe helyezni a spórolással szemben. Emlékezzenek, a gyenge betét nem véd, sőt könnyen nyitható! Ilyenkor nem a pénz az elsődleges szempont, hanem a biztonság! Nagyon fontos, hogy a zárbetét ne lógjon ki az ajtó síkjából, ez ellen megfelelő méretű és minőségű(!) pajzzsal lehet védekezni. Itt sem szabad a kívülről csavarozós, olcsót választani. Milyen védelmet láthat el, ha lefeszíthető, vagy lecsavarozható? Vastag és minőségi anyagból készült, erős pajzs az, ami véd!
Ugyancsak tévhit a biztosító kétzáras elvárása. Magas MABISZ besorolású ajtóknál (pl. egyedi gyártású trezorzáras ajtók) elég egy zár is, elvégre acélajtóról és széfzárról van szó.
A hevederzárak is másodzáraknak számítanak. Ezeknek abban van a jelentőségük, hogy az ajtólapot vízszintes irányban támasztják meg, ezáltal védve az ajtót a befeszítéses betörés ellen. Ilyenkor mindenképpen szakszerű felszerelés és rögzítés szükséges, csak ez biztosítja a hevederzár tökéletes működését.
Zárbetét típusok
A leginkább használatos zárbetét típusok közül a legismertebb a lapon mart és a fogazott kivitel. Sokan keresik, emlegetik a hazai gyártmányú mágneses zárlatú cilindert, ami jónak számított a 90-es évek elején, de mára ez a konstrukció már eléggé elavult.
A csapos zárbetétek különböző méretű zárócsapokkal, ellencsapokkal és az azokat tartó rugósorral biztosítják, hogy csak a hozzá illő kulccsal működjenek. Amennyiben a zárbetéthez tartozó kulcsokban mozgó alkatrész is van, akkor biztosak lehetnek a prémium kategóriában és a másolásvédelemben.
Fontos, hogy a zárbetét finomnyitás ellen védve legyen, ilyen pl. az interaktív csapos zárbetét (pl. RB LOCXIS, Dymanic). Fontos továbbá a törésvédelem, hogy ha hozzáférnek a betéthez, ne lehessen azt eltörni. Fúrásvédelem már minden betétben van, kivéve a kínai vacakokat. Meg kell említenünk továbbá a másolásvédelmet is, mert ha valakinek odaadjuk a kulcsot, fontos, hogy ne tudja a hátunk mögött lemásolni azt. Fentiek tudatában érdemes a jó minőségű zárbetétet kiválasztani, amire rá lehet bízni a lakás védelmét!
